Az első ötven nap mérlegében egy fél mondat jutott a választójogi reformnak: egyelőre nem került a Ház elé. Azóta eltelt még néhány hét, és a mondatot alig kellene átírni. Ez a fajta csend viszont pont a legérdekesebb tétele az egész kormányzásnak.

Egy magasra tett léc

A kampányban a választási rendszer tisztasága visszatérő téma volt — a kerülethatároktól a kampányfinanszírozás átláthatóságáig. Ehhez jött egy jelképes előzmény: a párt nyilvánosan bemutatta a saját belső jelöltállítási szavazólapjait, demonstrálva, hogy a saját eljárásában is az átláthatóságot preferálja. Aki mástól tiszta szabályokat követel, nehezebben halogathatja a sajátját anélkül, hogy ez ellentmondásnak tűnne.

Miért éppen ez a nehéz

Minden más nagy döntésnél — intézménybontás, médiaátalakítás — a kormány valaki mással szemben lép fel: az előző rendszerrel, egy örökölt struktúrával. A választójognál viszont saját magával szemben kellene szabályt alkotnia. Ez a különbség dönti el, miért nem lehet ide egyszerűen átvinni azt a tempót, amit máshol a kétharmad megengedett. Egy gyors, kevés egyeztetéssel átvitt reform, még ha jó szándékú is, azonnal felveti a kérdést: kinek jó ez valójában.

Csend, egyeztetéssel indokolva

A kormányalakítás napján elhangzott szakértői vélemények már akkor jelezték: egy hiteles reformhoz szélesebb egyeztetés kell, mint egy alaptörvény-módosításhoz. A nyári ülésnapok tanúsága szerint a téma inkább a háttérben volt jelen, mintsem törvényjavaslat formájában. A napirend előtti felszólalásokban, amik az első hetek intézkedéseit összegezték, a választójog önálló tételként meg sem jelent.

Ez a sorrend racionálisnak tűnik — előbb a gyorsan végrehajtható lépések, csak azután a rendszer saját szabályainak átírása. A kockázat mégis ott van: minél tovább húzódik, annál könnyebb azt gondolni, hogy a halogatás nem óvatosság, hanem kényelem. A jelenlegi szabályok végül is a jelenlegi többségnek kedveztek.

Ami majd 2029-nél dől el igazán

A reform tétje nem most, hanem a következő választás előestéjén válik igazán fontossá. Ha időben, széles egyeztetéssel változnak a szabályok, az a rendszer hitelességét erősíti, függetlenül attól, ki nyer legközelebb. Ha viszont a reform elmarad, vagy az utolsó pillanatban, kapkodva készül, az pont azt a bizalmatlanságot termeli újra, amit a Tisza a kampányban saját magáról igyekezett eloszlatni.

Egyelőre nem kudarc ez — csak egy óra, ami ketyeg.

A cikk a Petiflix szerkesztői elemzése. A leírt események a hivatkozott felvételeken alapulnak.